Amikor több százezer évvel ezelőtt megzörrent a bokor, az gyakran semmi jót nem jelentett, és ha valamilyen ok miatt emberőseink füle nem működött megfelelően, akkor könnyen megtörtént a baj. Tehát a többi érzékszervünk – a szemünk, a bőrünk, az orrunk és a nyelvünk – mellett a füleinknek is kiemelkedő szerepe volt és van abban, hogyan is élünk. Az igaz, hogy ma már nem kell a kardfogú tigrisektől félnünk, ugyanakkor, ha hallásproblémáink vannak – különösen gyermekkorban –, akkor annak jelentős negatív hatása lehet az életminőségünkre.
Felnőttként viszonylag egyszerű dolgunk van: ha azt vesszük észre, hogy valami nem oké a hallásunkkal, szakemberhez fordulunk. Ám különösen a még kicsi gyerekek esetében már jóval nehezebb a helyzet, hiszen ők viszonyítási pontok, az adott életkorukra jellemző kommunikációs eszköztáruk és képességeik okán nem tudnak erről számunkra jelzést adni. Éppen ezért nekünk, felnőtteknek, szülőknek kell nagyon résen lennünk, és lehetőleg időben észrevennünk, ha hallásügyileg gond van a gyerkőccel. Ehhez szeretnénk adni néhány támpontot.
A nem vagy szakszerűtlenül kezelt hallásproblémák hosszú távú, a gyermek fejlődésére kiható, akár az egész életminőséget meghatározó következményekkel járhatnak. A problémapaletta nagyon széles; gondok lehetnek a beszédfejlődés és -értés terén, problémák jelenhetnek meg a tanulásban, kárt szenvedhetnek a társas kapcsolatok, miközben szociális izoláció is alakulhat. De a
hallási nehézségekkel küzdő gyerekek nagyobb eséllyel küzdhetnek mentális egészségi problémákkal is (például szorongás).
Ha hallási problémára gyanakszunk, jelezzük a védőnői vagy házi gyermekorvosi státuszvizsgálatok valamelyikén. Ezen szakemberek a különböző vizsgálatokkal és tesztetekkel szakszerűen feltárják a problémát. Hallási nehézségek megléte esetén óriási segítséget jelenthet a gyermek számára egy beszédterapeuta, aki például a kommunikációs képességei fejlesztésében támogathatja őt. Súlyos hallási problémák esetén a hallókészülék vagy implantátum teheti jobbá a gyermek életminőségét.
A legkisebb gyanú esetén is azonnal cselekednünk kell, mert minél korábban kapja meg a szükséges terápiát a gyermek, annál nagyobb az esélye a megfelelő fejlődésre és a jobb életminőségre.


Forrás: Semmelweis Egeszségfejlesztési Központ